rainbow stories*

sárga~

Hangos kacajok, örökké tartó fogócska. Két gyerek kézen fogva rohant a végeláthatatlan búzatáblák közt. Alig lehettek öt évesek. Boldogság sugárzott arcukról, a szemükben vad kalandvágy csillogott. Szájuk egyre szélesebb mosolyra húzódott, minden egyes megtett lépés után. Végül fáradtan dőltek be a búzába. A napsugarak aranysárga utakként ragyogtak az égbolton, tündérek álomból szőtt ruhákból táncoltak rajtuk. A felhők különös, vicces képeket mutattak a gyerekek, nevetve próbáltak rájönni, melyik mit ábrázol.

A kép lassan elmosódott, majd mikor kitisztult, egy konyhát láttam.

Egy szőke lány állt a sütő mögött, egy csillogó szemű fiú pedig a derekát ölelte. 15-16 évesek lehettek. A lány nevetett, a kezéből kirepült a fakanál ahogy fiú felemelte és megpörgette. A lány sikított meglepetésében hosszú haja suhant utána a levegőben. A fiú letetette és maga felé fordította. Boldogan egymásra nevettek, majd egy apró csókot leheltek egymás ajkára. A fiú megfogta a lány kezét és kiperdítette. Nevetve táncoltak a konyha közepén, zene nélkül.

Becsuktam a szemem. A következő percben egy tóparti jelenet pergett a szemeim előtt.

A lány körülbelül 20 éves lehetett. Fürdőruhában ácsorgott és tétován nézte a falu felé vezető utat. Bizonytalanul nézett a víztükörre. Felmászott egy kőre és fejest ugrott a hűs vizű tóba. Lemerült a tó legaljáig és a homokba mélyesztette az ujját. Beleírt egy nevet, majd felbukkant a felszínen. A fiú ott ült a sziklán ahonnan a lány ugrott. Szaltóval érkezett a vízbe és átölelte a lányt. A lány arcán megkönnyebbülés látszott.

A víztükör kisimult és egy esőcsepp fodrozta a vizet, aztán ezer.

A lány és a fiú kézen fogva rohantak a vonat felé bőrönddel a kezükben. Az utolsó percben értek oda és sietve lehuppantak egy üres helyre. Szemükben elszántság és ijedtség tükröződött. Megszöktek otthonról. Ketten a világ ellen.

A vonat egy alagút sötétségében tűnt el, mikor megint láttam, egy börtönben álltam.

A fiú és a lány kézen fogva ültek a cellában. Bajba keveredtek. Drogot árultak, hiszen nem tudtak másból élni. A lányért jöttek a szülei, a fiút viszont senki nem vitte ki. Két hét múlva került elő, mikor úgy érezték elég büntetés volt neki a börtön.Egy pofon csattant, egy ököl lendült. Újra és újra lesújtott.
A lány elköltözött, a fiú nélkül ment. Tudta, hogy még találkoznak az útjaik, hisz nekik együtt kell megöregedniük.

A következő kép egy templomban következett.

A fiú 26 éves lehetett, a lány 24. A fiú boldogan, mosolyogva vonult végig a sorok közt. Egy gyönyörű fehér ruhás lány állt az oltárnál. Hosszú fekete haja a derekát verdeste. A lány a leghátsó sorban ült. Eljött, hisz a fiú hívta. Mikor elment, még minden rendben volt. Hol rontotta el?
Két igen hallatszott és egy csók csattant. A lány csak ült tovább, esze ágában sem volt megmozdulni. Szép lassan mindenki elment, ünnepeltek vagy hazamentek.
A lány elmorzsolt egy könnycseppet és kisétált a templom kapuján.

Két év múlva, a napilapot olvasva zajra lett figyelmes. Száz vagy ezer autó dudája szólalt meg, fékcsikorgás és ijedt sikolyok hallatszottak.
A lány kinézett az ablakon, egy holttest feküdt az úttesten. A fiú teste volt az.

A lány nem rohant le és borult a testére zokogva. Arra ott van a felesége. Megrántotta a vállát és itta tovább a kávéját. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán, halk kuncogásba váltott majd vad kacajba csapott át.

- Megérdemelted. - súgta halkan.