-->
Abban a pillanatban, hogy megláttam, tudtam, hogy nem átlagos. Abban a pillanatban tudtam, hogy darabokra fogja törni a szívem.
A tekintete az enyémbe fúródott, és már azt is tudtam, hogy nem bánom, akármit is tesz velem.
Mogyoróbarna szemek, fekete haj. Kétes, szinte már másvilági tetoválások borították a testét, de az egész kisugárzásából olyan megnyugvás sugárzott, hogy amint mellé léptem, már az sem érdekelt volna ha bomba robban mellettem. és helyben megöl, csak az ő arca legyen az amit utoljára látok.
Amikor rám nézett, tudtam, hogy nem szabad, hogy minden porcikámmal tiltakoznom kéne ellene, de nem ment. Utólag bevallva, nem is akartam.
Csábított a vad, veszélyes, zabolázatlan fiú, aki már szinte férfi. A gitár húrjait úgy pengeti, mintha egy nő testét simogatná, a kezén apró vágások húzódtak. Vérrel fest.
Olyan volt, mint a tenger. Az egyik percben felemelt, a következőben a mélybe taszított, és már azt sem tudtam, merre van a fent és lent, de hagytam hadd sodorjon. Imádtam a veszélyt, a kétségeket, olyan volt, mintha az én személyre szabott rejtvényem lenne. Mindig mikor a helyére passzolna valami, máshonnan kiderül, hogy mégsem az való oda.
Csodáltam őt. mindennel együtt amit tett, de főleg azért amit nem. Nem érdekelte senki és semmi, nem törődött azzal, ki mit gondol. Ment előre a saját feje után, és aki vakon követte, azt a sajátjának tekintette. Élveztem, hogy az övé vagyok, míg rá nem jöttem, hogy szakadékba vezet.
Egy lopott csók a kihalt sportpályán, a jeges keze a derekamon, míg a másik a hajamba túr. Piercingek fémes íze a számban, hűsített a csók hevében. Magához húzott, mintha sosem akarna elengedni, én pedig hittem az örökkében amit a tekintete ígért.
Mindig a közelében akartam lenni, mindig csak mellette, vele, legalább a hangját hadd halljam, a lehelletét a bőrömön. Bármit, ami még jelzi, itt van, még az övé vagyok, csak az övé, ketten a világ ellen, csak mi ketten.
Olyan volt mint egy álomból ébredni. Mikor azt sem tudod, hol vagy, hogy mi volt igaz és mi nem, még kicsit bizserget meg kellemes, de ahogy tisztul a fejed éget a hiánya.
Eltompult minden érzékem, elvesztettem a kontrollt. Percek teltek el vagy órák, már nem tudom, csak a forró könnyek égették az arcom a jeges szélben. Piros volt minden, aztán rózsaszín majd fekete. Mintha fénybe néztem volna, és ha lehunyom a szemem még a világító színes foltok előttem táncolnak mielőtt eltűnnek.
Eltűntek. Ő is.
