rainbow stories*

lila~

Hideg van. Fázom. Rettegek.

Az égre lilás színeket fest az alkony.

Fáj. Kínoz belülről.

Sötét árnyak vesznek körül. Sötét lelkek. Elrabolnak. Én is egy leszek közülük.

Szeretem. A hiánya gyilkol.

Hiányzik mindene. Leginkább a szemei.

Tél. Sötét délután.

Mocsok, latyak és sár. A por és a füst körülöleli a várost.

Hó. Lágyan hullik alá az égből.

Rettenetes fehér poklot hoz magával.

Autók.

Gonoszul, gondolkodás nélkül elhúznak mellettem. Halott vagyok. Félholt. Megmenthettek volna. Megmenthetnének.

Egyikőjüket sem érdeklem. Csak fekszem az út szélén. Felkelni már nincs erőm.

Meztelen vagyok. Nem. Fehérnemű van rajtam. Halálra akarok fagyni. A hideg nem hat rám. Nem fáj már. Libabőr. Végigkúszik a testemen. A kezem kék árnyalatot  öltött. Lilult a testem.

A hideg immár rettentő hatást gyakorolt rám. Vacogtam.

Éles szúrást éreztem az oldalamban. Valaki belerúgott a félfagyott testembe, majd továbbsétált.

Hideg van. Fázom. Rettegek.

Fáj. Kínoz belülről.

Szeretem.

Tél. Hó.

Autók.

Halál.

Hullámokban tör rám a kín. Széttépi a testem. Gyűlöl engem. És miden gyűlöletét a halálomba önti.

Kínoz. Megöl. Széttép.

Kínoz. Megöl. Széttép.

KÍNOZ. MEGÖL. SZÉTTÉP.

hallutinations.

A fájdalom újra és újra végigsöpört a testen.
Egy szív újra és újra darabokra tört.
Egy száj újra és újra egy másikra tapadt.

De nem érdekelt.


Az ő szíve, fájdalma, létezése hidegen hagy. Nekem ő nem kellett. Senkinek sem.
Kinek kellett volna? Csak egy egyszerű kis ribanc volt, selejtes gondolatokkal, értelmetlen vágyakkal. Minden buliban valaki mással állt össze, kihasználta az embereket.

Vagy az emberek használták ki őt?


Nem. Ő egy álnok kis kurva. Nem lehetnek érzései. Nem lehet, hogy valaha ő is normális lány volt, csak  valaki...

...ÉN...

...tönkretette.

Valaki szétszedte a lelkét, darabokra cibálta. Mint egy kiéhezett kutya, a fogait a húsába vájta és kimarta a szívét. 

Tátongó üresség.

A szív helyén egy fekete lyuk. Elnyel minden bánatot és boldogságot, és egy rideg, érzelemmentes embert alkot. Valaki...

...ÉN...

...megölte a lányt. Élő halottá tette...egy szóval, egy csókkal, egy tettel.

Temetés.
Temessük el a lányt...

hallutinations.

Egyszer.

Egyszer réges régen,mikor több Isten uralkodott, akiket később a földre, vagy a pokolba zárt a Főisten, az angyalok pedig lázadtak és a menny kapuit lángok döngették, egy angyal akaratán kívül a lázadók közé került, akiket később ördögöknek neveztek. Mikor a Főisten száműzetésbe küldte őket, a föld alá a tüzükkel együtt, hogy az örök forróságban égjen el a lelkük, az angyal megpróbált elmenekülni, ám sikertelenül. Az egyik Isten észrevette, hogy megpróbál elbújni. Ő tudta, hogy az az angyal ártatlan, és meg próbálta menteni. Ám a lány megijedt amint meglátta a felé közeledő hatalmas alakot és megbotlott. Az Isten pedig megpróbálta elkapni.

Akkor egy angyal lezuhant az égből. És egy Isten is. Alig 30 kilométerre egymástól csapódtak a földbe. A Főisten tudta, hogy valahogy össze kell őket tartania ezért közös sorsot kovácsolt nekik, viszont az emlékeiket el kellett vennie, hogy csecsemőket kezdhessék újra.

Az angyal arra kárhozott, hogy azt az Istent szeresse egy életen át. Ha a sorsaik egybefutnak, visszajuthatnak az égbe. Mint egy szerződés, amit mindkettejüknek alá kell írnia, és megpecsételni. Az aláírás egy-egy szó a pecsét pedig a csókjuk.

A Főisten viszont nem könnyítette meg az angyal dolgát. Küzdenie és szenvednie kell, hogy újra átléphessék a menny kapuját. Együtt.