Francesca.

Remegés futott át a lány testén.
A tudat, hogy elveszítheti

nem, nem történhet meg...

letaglózta. Mintha földbe gyökerezett volna a lába. Nem tudott mozdulni akárhogy próbálta.

nem, még ne, még egy kicsit...

A telefon kicsúszott a kezéből

nincs erőm...elfogyott

és a földön hangos koppanással darabokra esett. A lány szaggatott mozdulatokkal az arcához emelte a kezét

sötétség. csend. 

és térdre rogyott. A lábából azonnal kiserkent a vér

nincs erőm. nem látok. nem hallok.

a szeméből könnyek záporoztak. Csak ült és

meghaltam? ilyen lenne tehát. 

zokogott. A keserű-sós folyadék tengert szántott az arcán. Csak egyvalami járt a fejében,

de miért nincs meg?  nem ezt ígérték.

egyedül az foglalkoztatta, hogy

hol az érzéketlenség? miért fáj még mindig?

minden elmúljon. Olyan nyomot akart hagyni

nem lehet. még élek.

amilyen az ő egész élete volt.

KESERŰ ÉS FÁJDALOMMAL TELI.