rainbow stories*

piros~


Rab vagyok a saját kastélyomban. A falak immár oszladoznak, senki sem meri megközelíteni ezt az átkozott helyet. Úgy tartják, kísértetek járnak a falak közt. Milyen igaz.
Ezer meg ezer lélek bolyong a mocskos téglák fogságában.
Én vagyok az egyetlen igazi kísértet. Az egyetlen aki tényleg veszélyt jelent, akitől félni kell.
300 éve éltem itt. Aztán egy éjjel, Joseph a torkomba szúrta tőrét.
Azt hitte megszabadult tőlem, pedig ó, dehogy. Halálának minden percében szenvedett, de ez nem nyújtott elégtételt. Több embernek kellett bűnhődnie.
Az a bűnös lélek, ki e kastély falai közé téved, pusztító dühöm által veszti életét. Ezrek vére mocskolja kezemet.
A falakat vörösre festi a halott emberek vérének mámorítóan varázsos emléke.
Grófok és úri hölgyek tetemeit rejtik a bokrok, tartják fogva a falak lelkeiket. Milliónyi vércsepp tapad a vár emlékezetéhez.
Az igazi fogoly mégis én vagyok. Börtönöm eme mocskos hely, ahol emberek lelték kínteli halálukat.



Immár, 300 év távlatában minden érzelem kihalt belőlem. Kivéve a fájdalom és a düh.